Manófalva

Szétverték a budakalászi Manófalvát.

Nem teszek ki képet róla, ha rákeresel, láthatod, tele van a fb vele.

Annyira dühös voltam, hogy konkrétan sírni tudtam volna. De főleg mélységes szomorúságot éreztem.

Ugyanis ez nem csak egy Művész „munkája” volt, hanem a szíve, a lelke, a lénye… Felnőttek, gyerekek álltak tátott szájjal a kis csoda előtt, mert az ott egy tündérvilág volt… Ami most aljas, gonosz, semmirekellő véglények miatt elpusztult.

Én komolyan nem értem már ezt a világot. Bántani, alázni, pusztítani… ide nem kell a szép. Úgyis eltapossák.

-De többen vannak, akik megbecsülték, akiknek tetszett… – mondhatod. Lehet. Csakhogy ez nem futószalagon készült. Hanem szeretetből, álmokból, jóságból és önzetlenségből.

És ezek nem végtelen dolgok. Egyszer elfogynak. Ki lehet őket irtani.

De a gonoszság… na az sosem fogy el. És gyógyíthatatlan.

Kb ennyit írtam a fb-ra egy posztban, de amióta ez megtörtént, felütötte a fejét egy másik, szerintem ugyancsak ártó attitűd: megjelentek a MEGMENTŐK. Csordákban. Vagyis azok az emberek, akiknek feltett szándékuk újjáépíteni Manófalvát. Nálam konkrétan kiverte a biztosítékot ez a mérhetetlenül önző viselkedés.

Ohh, hallom, ahogy most felszisszennek a Nagy Segítők, akik követelik vissza Manófalvát, mert az nekik örömet okozott. Észre sem veszik, de nem különbek attól, aki lerombolta. Utóbbi gonoszságból fakadt, előbbi meg önzésből.

Hadd kérdezzem meg, csak úgy halkan, hogy akik azt írták mennek és segítenek az Alkotónak visszaépíteni, azok mire gondoltak? -Gyere Tamás, hoztunk Neked gallyakat, rönköket, mohát, kavicsot meg leveleket, építsük újra! Ezt komolyan elhiszi valaki? Hogy ez kell most?

Tudod mi veszik el ilyenkor? A legfontosabb. Az Ember. Akinek ahogy írtam, benne volt a szíve, lelke, lénye ebben a kis varázsbirodalomban. Manófalva = Kánya Tamás – ezen nincs mit ragozni. Neki eddig sem kellett segítség, hogy kitegye a világ elé azt, ami belül ott van… vagy volt Neki. Most épp nyomást gyakorolnak rá, levelek meg üzenetek százaival bombázzák Őt, hogy abba ne hagyja.

De ez az Ember most gyászol. Ezt amúgy látja/érzi valaki? És tudod evő, ivó, alvó, kakáló, szexelő, szabadságon lévő ÉS GYÁSZOLÓ EMBERT NEM CSESZTETÜNK. Felfogja ezt valaki? Vagy olyan jól esik leírni, hogy SEGÍTÜNK!!!!
NEM. Most nincs rá szükség. Lehet csak én látom így, de vállalom.

Hagyjátok már békén Őt. Engedjétek meg Neki, hogy most fájjon a lelke, mert az sérült meg. Reménykedjünk benne, hogy begyógyul és hogy láthatjuk még a fizikai világban megnyilvánulni ezt a szépséget.

De tudd, hogy meddig tartasz te és hol kezdődik a másik ember.